A rádiófrekvenciás eszköz

radiohullamu-eszkoz

Más elnevezése: nagyfrekvenciás eszköz, rádióhullámú eszköz, kauter (ez utóbbi elnevezés pontatlan). Az eljárást magát elektrosebészetnek is szokás hívni. A köztudatban sokkal kevésbé ismert, mint a lézer, pedig a bőrgyógyászok sokkal gyakrabban használják. Nem egy esetben még előnyösebb is, mint a lézer használata.

A rádiófrekvenciás eszköz a szöveteket elpárologtatja (vagy talán úgy is mondhatnánk, füstté alakítja). Ezt szokták néha “leégetésnek” is nevezni, de ez azért pontatlan, mert éppen azért alkalmazunk magas frekvenciájó váltóáramot, hogy a hőhatás kisebb legyen, mint az egyenáram esetén lenne. Ennek az az előnye, hogy a környező szövetek gyakorlatilag nem károsodnak (ellentétben a régebben használt “kauter”-rel).

Az eszköz kétféleképpen használható:

1. Az egyik lehetőség, hogy kíméletesen elroncsoljuk vele magát az elváltozást. Ezt biztosan jóindulatú elváltozások esetén tehetjük meg. Ilyen például a vírusszemölcs.

2. “Gyanús” anyajegyek vagy rosszindulatú bőrdaganatok esetén a fenti eljárás nem alkalmazható. Ilyenkor is lehet azonban vágásra használni a rádiófrekvenciás eszközt – a szikéhez hasonlóan, bár ezt ritkán tesszük. Az eszköz előnye a szikével szemben, hogy a vérzés sokkal kevesebb, így gyorsabban lehet vele dolgozni és nincs utána szükség varratra. Hátránya is ebből adódik: miután varratot nem helyezünk be, a gyógyulás után kialakuló heg szélesebb, mint a szikével történő műtét után.

Hogy mikor alkalmazható az elektrosebészet és mikor nem, arra két példa: az ötvenéves férfi hónaljában lévő jóindulatú elváltozást (fibromát) valószínűleg rádiófrekvenciás eszközzel fogjuk eltávolítani, de a fiatal lány arcán lévő nagyobb anyajegyet a plasztikai sebészetben is jártas sebészre bízzuk.