Szülészeti ultrahangvizsgálat

Legfontosabb szülészeti ultrahangvizsgálatok

 Az ultrahangtechnika a szülészet-nőgyógyászat gyakorlatában legelterjedtebb képalkotó eljárás. Ahogy az orvosi technológia más területein, úgy itt is folyamatos és rohamos technikai fejlődés érhető tetten. Annak ellenére, hogy az ultrahang-diagnosztika egyre megbízhatóbb és látványosabb vizsgálatokat tesz lehetővé, az eljárással kapcsolatos alapkérdések nem változtak.

A szülészeti ultrahangvizsgálatok legfontosabb feladata, hogy két-, illetve háromdimenziós képi megjelenítés révén az embryo, majd a 12. héttől a magzat megfelelő fejlődését, differenciálódását, mennyiségi gyarapodását kövesse, illetve az attól eltérő viszonyokat felismerje. Mivel az ultrahangtechnika segítségével nyert információk alapvetően határozzák meg a várandósság további ellátását, menedzselését, kiemelt fontosságú, hogy az ultrahang-vizsgálatok megfelelő szakmai színvonalon, és a szakmai protokollok teljeskörű figyelembe vételével történjenek.

Az ultrahang-diagnosztika azért is egyedi eljárás, mert szűrővizsgálat és diagnosztikus eljárás egyformán lehet, függően attól, hogy milyen rendellenesség(ek)re irányul a vizsgálat. Az ún. szűrővizsgálatok során panasz- és tünetmentes, egészséges várandósok vizsgálatára kerül sor, amelynek célja, hogy az adott terhességi kornak megfelelő normális anatómia viszonyokat és fejlődési ütemet megítélje, illetve az ettől eltérő gyanús vagy kóros eseteket kimutassa. Utóbbiak esetén akár további, fókuszált ultrahangvizsgálat, akár egyéb diagnosztikai eljárás végzése lehet indokolt.  Diagnosztikus ultrahang-vizsgálatra terhelő előzmény, eltérést mutató laboreredmények vagy éppen ultrahangszűrés során felmerült rendellenesség gyanúja miatt kerület sor.

A várandósság alatt több ultrahangvizsgálatok:

1. Koraterhességi vagy „0.” ultrahangvizsgálat

Ennek lényege a méhen belüli terhesség kimutatása, mely az 5. hét körül az embryot, a 6. héttől már annak szívműködését is igazolni tudja. E vizsgálat során a terhességi kormeghatározásban az ún ülőmagasság (CRL; crown-rump-length) megmérése lényeges információ, mely az utolsó menstruáció első napjának ismeretében általában a várandósság pontos korának meghatározását lehetővé teszi.

2. I. ultrahang-szűrővizsgálat

A vizsgálat optimális időpontja a 12-13. terhességi hét. A magzati szervképződés folyamatának befejeztével az anatómiai viszonyok részletes áttekintése módot ad az esetleges kóros magzati fejlődés kimutatására. Ennek a vizsgálatnak kiemelt fontossága van a magzati kromoszóma-rendellenességek (pl. Down-kór) szűrésében, hiszen bizonyos, ultrahangvizsgálattal felismerhető gyanújelek felvethetik e kórképek magasabb kockázatát, illetve javallatát képezhetik további, megbízható, diagnosztikus vizsgálatoknak. E jelek között is különösen fontos a tarkóredő-vastagság mérése (NT; nuchal translucency), melynek 3 mm körüli, vagy azt meghaladó értéke a magzati kromoszómakészlet rendellenességeinek, így például Down-szindrómának a  gyanúját vetheti fel.

3. ultrahang-szűrővizsgálat

A vizsgálat optimális időpontja a 19-20. terhességi hét. A magzat számottevő növekedése ebben a terhességi korban már az anatómiai viszonyok részletes áttekintését teszi lehetővé. A rendelkezésre álló szülészeti ultrahangprotokoll (ahogy az I. ultrahangszűrésnél is) az egyes magzati szervek, szervrendszerek részletes áttekintését irányozza elő, ezen túlmenően az anya-magzat-méhlepény egység vérkeringési viszonyainak, a magzatvíz mennyiségének, illetve a placenta és a köldökzsinór helyzetének és anatómiájának a megítélését is előírja. Ha úgy tetszik, ez a vizsgálat az egész várandósság során az egyik legfontosabb eljárás, mert igen részletes anatómiai áttekintést tesz lehetővé, ami az esetleges rendellenességek felismerési hatékonyságát növeli, ráadásul a terhességi korra és a hatályos törvényekre való tekintettel (a betöltött 24. terhességi hétig) a várandósság esetleges genetikai javallat alapján történő megszakítására is javallatot jelenthet.

4. ultrahang-szűrővizsgálat

A vizsgálat optimális időpontja a 30-32. terhességi hét. A vizsgálat hasfalon keresztül történik. Legfőbb célja néhány később megjelenő fejlődési rendellenesség igazolásán túl a magzat megfelelő növekedési ütemének ellenőrzése, az esetleges méhen belüli növekedési visszamaradás kizárása. A vizsgálat általában ún. flowmetriás eljárással egészül ki, mely a méhlepény és a magzat bizonyos vérkeringési mutatóit ellenőrzi.  Ugyancsak fontos lehet a magzatvíz mennyiségének ellenőrzése, illetve a méhlepény állapotának, elhelyezkedésének vizsgálata.

5. ultrahangvizsgálat

A vizsgálat a jelenleg terhesgondozási protokoll alapján fakultatív, vagyis nem kötelező, időnként azonban célszerű elvégezni. Legfontosabb feladata a magzat méhen belüli pozíciójának megítélése, a várható születési súly megbecsülése, a magzat életjelenségeinek vizsgálata, valamint a méhlepény érettségének vizsgálata. Előzetes császármetszés esetén a korábbi műtéti heg vastagságának ellenőrzése is értékes információt szolgáltathat. Miként a III.UH-vizsgálat esetén, e vizsgálatnál is szükséges lehet a flowmetriás eljárás, a magzati-lepényi keringés viszonyainak elleőrzése céljából.